2015. augusztus 26., szerda

Stephen King: Újjászületés


Mikor megláttam a bolt kirakatában, úgy tapadtam az ablakhoz, mint egy kislány, aki egy gyönyörű, aranyfürtös, mesebeli babát lát meg az üvegen túl. Abban a pillanatban semmi nem járt a fejemben azon a gondolaton kívül, hogy "ez nekem kell!". Gyermeki mohósággal vágytam az áhított tárgyra. Végül a barátom megszánt és a születésnapomra megajándékozott vele. Bár szerintem azért kaptam meg tőle, mert unta, hogy állandóan a kirakathoz rángatom, ha elhaladunk a bolt mellett.
Gyermeki mohóságomhoz hozzátartozott az a tény is, hogy nem tudtam miről szól. Csak megláttam és rögtön jött a késztesés, hisz ha King, rossz nem lehet. És így is van! Mindannyian ismerjük a páratlan fordulatait, végeláthatatlan fantáziájának kivetülését és egyedi történeteit. Ő az, aki olyat képes alkotni, amit más még soha. Irigylem érte és felnézek rá emiatt!

Ismerjük hát meg a történetet a könyv hátuljáról.

Jamie Morton hatéves, amikor új lelkész érkezik New England-i kisvárosukba. Charlie Jacobs a feleségét és a kisfiát is hozza magával. Mindenki szereti őket, Jamie pedig valósággal rajong a fiatal tiszteletesért, aki szórakoztató elektromos kísérletekkel teszi érdekesebbé a heti bibliaórákat. És hogy a titkos elektromosság mi mindenre használható, az akkor derül ki, amikor Jamie bátyja elveszti a hangját, Jacobs pedig egy általa kifejlesztett szerkezettel meggyógyítja.

Az idillnek egy autóbaleset vet véget: a lelkész elveszti a családját, és kifordul önmagából. Nemsokára el is bocsátják, és Jamie azt gondolja, soha többé nem fognak találkozni. Téved. És ahányszor csak útjuk keresztezi egymást, Jacobs a régi filmes zsargon szerint a változás ügynökének bizonyul.

A sikeres gitáros és a hajdani lelkipásztor nem szabadulhatnak egymástól. Az elektromos kísérletek egyre ijesztőbbek, Jamie pedig kénytelen közreműködni bennük. Jacobs az élet és a halál közti átjárót keresi. De mi lesz, ha megtalálja? És miért kap egyre sötétebb értelmet ez a titokzatos fogalom: újjászületés?
Stephen King sötét, megrázó regényt ad kezünkbe a függőségről, a fanatizmusról és arról, ami a lét túlsó partján várhat ránk.

A sztori egyszerre páratlan, undorító, megrázó és fájdalmas...

Páratlan, mert hozzá hasonló könyvet én még nem olvastam. Megrázó és fájdalmas azért, mert láthatjuk egy kisfiú életét, a családjáét és a lelkészét szinte az elejétől a végéig. Olyan motívumok vannak jelen benne, mint családtagok természetes vagy brutális elvesztése. Számomra ez érzékeny terület, ezért érintett meg elég mélyen és volt, hogy le kellett tennem a könyvet egy kis pihenőre. Persze, pont ettől olyan tökéletes, hisz szinte átéltem minden egyes momentumát.

A kisfiúval hat évesen ismerkedünk meg. Gyönyörű családdal van megáldva, sok testvérrel és felhőtlen gyermekkorral. Az anyukája és a nővére is óvatosságra intik, különböző alkalmakkor. Megjelenik hát az anyai és testvéri aggódás is a legkisebb gyermek iránt, aki végül megígéri, hogy sem dohányozni, sem inni nem fog, de végül persze megszegi és a drogra is rákap. Elveszti az anyukáját, az apukáját és két testvérét is. Az egyiket a fentebb említett brutális módon. Ő az, aki a történetet meséli, ami nem az elzüllés és a halálok miatt megrázó, hanem amiatt, amibe a tiszteletes rángatta bele.

Jamie olykor visszatér a szülői házba, ahol már a testvére családja él és megkezdődik a visszaemlékezés, nagybetűs nosztalgia, amit mindannyian jól ismerünk. Tudjuk, mennyire magával tud ragadni é még a gyönyörű emlékeket is sajnáljuk, azért mert "oly rég történtek". Egyik este engem is elgondolkodtatott és visszatértek a régmúlt homályos fényképei. Milyen jó is volt gyermeknek lenni...

A másik drámai hatás az volt, mikor a lelkész családja (szintén a fent említett brutális módon) meghalt. Szörnyűek voltak a rá következő oldalak, a lelkész fájdalma, az üvöltése, amikor azt kérdezte "hová tűnt a kisfiam arca?". Ez volt az, ami elindította őt a megőrülés és a fanatizmus útján, mely elektromossággal volt kikövezve.

A történet során Jamie és a tiszteletes útja többször is keresztezi egymást, a legvégén pedig kiderül, hogy miért is volt már akkor megpecsételve Jamie sorsa, amikor először találkozott a lelkésszel.

A másik, ami elgondolkodásra késztetett, az a tiszteletes prédikációja volt, melyben megkérdőjelezte a mennyország létezését. Soha nem agyaltam ilyen dolgokon, igazából nem is vagyok nagyon vallásos, hiába nőttem fel ebben, valahogy soha nem éreztem magamhoz közel. A lényeg, hogy volt alapja annak, hogy szembeszegült a vallásával. Az érvek, amiket felsorakoztatott teljesen megállják a helyüket.

Hiába volt a történetnek főszereplője, a csúcs akkor is az elektromosság és a kísérletek. A tiszteletes embereket gyógyított saját találmányú eszközeivel, megszedte magát pénzzel és egy életen át egy dolog vezérelte: átkukkantani a túloldalra. Nem akarom lelőni a poént, de odaát nem túl rózsás a helyzet... Az őrület, ami oly természetes volt, mintha nem is lenne őrület, a sok kísérlet, az, hogy mennyire nem érdekelte az emberek sorsa, a tény, hogy a családja elvesztése miatt zakkant meg fájdalmas volt egyben, de bámulatos is. Hisz egy egész életet szánt a terve megvalósítására. Jamie őrültnek nevezte őt, félt tőle és valahol megvetette. Igaza volt. Kétségtelen, de ha más oldalról közelítjük meg, akkor már inkább sajnálatra méltó és szomorú.

A másik dolog, ami a sorok írása közben jutott eszembe az, hogy milyen könnyen össze lehet foglalni egy ember életét. Fordulatos és cselekményes, de könnyen összefoglalható. És persze hamar elrepül. A könyv számomra ezt is nagyon jól érzékeltette nem csak a visszaemlékezések és a múlt felidézése miatt, hanem mert többször el is hangzik benne néhány erre utaló szó.

Továbbá érdekes volt olvasni arról, hogy a könyv szerint, mit vár minket odaát. Undorító volt látni, hogy az emberek a megváltásban hisznek és átverés az egész (szintén kiemelném, hogy a könyv szerint). De valamilyen szinten nagyon jól mintázta a világunkat. Hisz emberek hiszik a mennyet és a poklot, de valóban létezik? Az emberek buzgón rogynak térdre és imádkoznak, de tényleg az elmormolt ima adja a szerencsét? Édes, drága nagymamám nagybetűs HÍVŐ, mégis látnia kellett két fia fájdalmas halálát is. Feltenném azt a bizonyos kérdést, de inkább hagyjuk is...

Végül és utolsó sorban annyit mondanék, hogy nagyon jó volt. A végén a váratlan gyilkosságok olyan erejű csattanót okoztak, hogy fekvő helyzetemből muszáj volt felülnöm és úgy folytatni az olvasást.

"Semmi bizonyíték nincs arra, mi vár ránk a halál után: semmivel nem támasztja alá a tudomány, csak a puszta ígéret van, és a szükségletünk, hogy higgyünk abban, mindennek van értelme.
Az emberek mindig keresik az okát az életükben történő rossz A halál néha természetes jelenség, könyörületes, mert véget vet a szenvedésnek. De túl gyakran előfordul, hogy orgyilkosként tör ránk, tele értelmetlen kegyetlenséggel, az együttérzés minden nyoma nélkül."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése