2015. augusztus 26., szerda

Samantha Young: Dublin Street


Már hetek óta ott porosodott ez a könyv a szekrényemen, mikor végre a kezembe került. Mindig csak halogattam és halogattam, pedig egy rossz kritikát sem hallottam róla. Nem tudtam megmagyarázni, miért nem akartam tudat alatt annyira belekezdeni, de végül ráerőszakoltam magam. Rájöttem, hogy talán azért, mert tucatkönyvnek gondoltam, de miután beleolvastam, rájöttem hogy több annál. Egyáltalán nem tucat...

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy "túlbonyolítanák" a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt...Már a kezdés sem volt szokványos. Rögtön betekintést nyerünk abba, hogy a főszereplőnőnk, hogyan tudja meg a családja halálát. Onnantól kezdve változik meg teljesen az élete. A körülményekre és az érzéseire csak később derül fény, csak fokozva az izgalmakat.

Ez az a könyv, amit szó szerint nem tud letenni az ember, mert olvastatja magát. További titkok kerülnek előtérbe, mikor Joss megemlíti legjobb barátnőjének elvesztését is. Ott lappang az emberben a kimondatlan kérdés "Mi történt?" De sokáig ezt sem tudjuk meg. A történet előrehaladtával megláthatjuk azt, hogy Joss hogyan nyílik meg újra, és milyen fájdalmakat, megpróbáltatásokat kell átélnie, azért mert a múltban nem volt képes feldolgozni a családja elvesztését. Nem tudott szembenézni vele és ez lelkileg szegénnyé és elveszetté tette. Az itt leírt pár sorban és az egész könyvbe is ott ordít a tanulság és a sok pszichológia tanács.

Mint említettem tetszett, hogy a tipikus romantikus sablont (férfi, nő, szerelem, probléma, megoldás) meg tudta fűszerezni. Joss fájdalma, lelki vívódása, a ki nem mondott gondolatai végigkísérik a történetet láttatva lelkének és személyiségének fejlődését. Mindeközben néhol magunkra ismerünk, amikor egy kérdésre a gondolataink sikítják az igazságot, mi mégis csendesen csak egy kis hazugságot mormolunk el, csak azért, hogy megvédjük magunkat, a lelkünk, az egyensúlyunk.

A pszichológus megjelenése még inkább fokozta az izgalmakat, mert már ez is egy komoly lépés volt Joss számára. Innentől az elhintett beszélgetések tovább piszkálták a csőrünk. Minden sejtelmes volt és ott lebegett a csattanó, de nem értük el csak a végén, amikor már eleget húzták az agyunkat.
A szerelmi szál kézenfekvő volt, de nem unalmas. Tetszett Braden karaktere, és hogy harcolt Joss-ért. Mikor a lány már teljesen kiégett és jött a fájdalmas fordulat (mint minden romantikus regényben, amikor a lány megzakkan és otthagyja a srácot, vagy fordítva), megmondom őszintén, egy kicsit idegesített. Már csak lapozgattam és azt akartam, hogy essünk túl rajta. Mikor túljutottunk ezen a részen újult erővel vágtam bele az utolsó oldalakba. Végül Joss képes volt kiengedni a szörnyeket a szekrényből és megbékélt.

Ellie megjelenése volt az, ami szintén megkavarta Joss nyugalmas hétköznapjait. A fiatal lány minden olyan tulajdonságot megtestesít, amit jónak lehet mondani. Ő az, aki képes hangot adni az érzéseinek és mindent megoszt új legjobb barátnőjével, aki viszont elzárkózik előle. Sokszor felmerül Ellie-ben a kíváncsiság, és nem egyszer ad hangot annak, mennyire rosszul esik az egyoldalú nyitottság. Habár a betegsége kiszámítható volt, pont elég drámával bővíti a cselekményt. Braden és Joss szerelme mellett, Ellie és Adam érzéseit is nyomon követhetjük. És amikor Adam végre kiáll és kijelenti, hogy... (Olvassátok csak el, ezt nem árulom el ;)) Akkor a szereplőkkel együtt egy kicsit mi is fellélegzünk.

A kis "idegeskedésem" ellenére a kedvenceim között kapott helyett és két nap alatt végeztem is vele. Nem laposodott el a cselekmény, mindig csak többet és többet akartam belőle, sokszor felkacagtam Joss páratlan humorérzékén és Braden szófordulatain, sok idézet volt, amit illő megjegyezni és a végét pedig ahogy illik meg is könnyeztem.

"Mindig vannak hullámvölgyek, de az élet nem hollywoodi film. Néha nem úgy alakulnak a dolgok, mint szeretnénk. Miután megküzdesz a gondokkal, és jól kitombolod magad, végül ép bőrrel kerülsz ki a dologból."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése