2015. augusztus 31., hétfő

Jill Mansell: Miranda nagy tévedése


Az egyik legjobb barátom hozta el nekem ezt a könyvet még augusztus elején. Ahogy elolvastam a sztorit, megmondom őszintén, nem tetszett. De ha már volt olyan kedves és meglepett néhány kölcsön könyvvel, úgy gondoltam, hogy nem vetem el rögtön. Hisz még bármi kisülhet belőle és így is történt.
A történetről:

Miranda egészen odavan, amikor megismerkedik Greggel. A pasi jóképű, lelkes, és kitűnő a humora. Minden nő arra vágyik, hogy ilyen férfi vigyen színt az életébe. Jóságos ég, ez a fickó gyakorlatilag tökéletes! Vagy mégsem? Miranda legnagyobb szerencséjére a férfiak olyanok, akár a buszok: az ember néha már beleőszül a várakozásba, aztán egyszerre mindjárt három is befut. Csak aztán nehogy rossz irányba induljon...

Természetesen rossz irányba indul el és a három férfi közül harmadjára képes jól dönteni. Az első oldalak rettenetesen lassan peregtek előttem. Nyűg volt olvasni, de ha már elkezdtem mindenképp be akartam fejezni, mert nem szeretek semmit félbehagyni.
Tetszett, a sejtető ígéret, hogy a végén összefutnak majd a szálak és egy nagyon izgalmas történet fog kikerekedni. egészen száz oldalig vártam repesve ezt az izgalmat, de még mindig csak kötelességből olvastam. Egészen az első csattanóig. Onnantól kezdve pedig le sem bírtam tenni.
A főszereplő stílusa humoros és sokan együtt érezhetnek vele, mert pont ugyanolyan szerencsétlen, mint a mindennapi élet szétszórt hölgyei, vagy a szerencsétlen szerelmek szakértői.
Fordulatos és cselekményes könyvről beszélünk, ami nem mellesleg még humoros is. Néha olyannyira, hogy a könnyem csorgott a nevetéstől. 
Furcsa volt azonban olvasni olyan férfiakról, akik mindig a nőt hibáztatják, nem veszik semmibe a családalapítást, a nőket és azt, hogy felelősséggel tartoznak valaki iránt. Mintha csak egy 21. századi férfit testesített volna meg a regény két negatív hím karaktere. 
Néha legszívesebben jól felrúgtam volna őket, mert már a fejem fogtam, hogy "ezt nem hiszem el". Az érzést pedig megbikázta az, hogy a valóságban is léteznek ilyenek.
A legjobban Chloe és "a nem árulom el férfi" szerelme tetszett. Nagyon jól összehozta őket az írónő és a legvégén már csak miattuk izgultam. A végén szegény elhagyott nőből, egy igazi szerencsés hölgy vált, aki megszült egy csodálatos kislányt és a szerelem is újra megtalálta. Ez sok nőnek visszaadhatja a boldog befejezés reményét. Mert megmutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút.
Volt a történetben egy nagy tragédia, ami meglepett rendesen. Van olyan, amikor már egy mű elején meg tudjuk mondani, hogy mi is lesz a vége. Ez is hasonló kaliberű, de az a váratlanság, ahogy véget vetett az egyik szereplő életének... nos nagyon bravúros volt és igazi íróra vall.

Összességében tetszett, még ha olyan nehézkesen is indult. Ha szereted a humort és a szerencsétlen lányok vicces történeteit, akkor mindenképp ajánlom.


"Ez a bosszantó a hétköznapok mocsarában, nem igaz? Az ember észre sem veszi, mennyire belesüppedt, míg nem jön valaki, aki kirántja."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése